Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halajták leírása

2011.04.02

Pompás papagájhal

Papagájhal
Afrikában a Niger folyó deltájában él. Tájékozódásukat gyenge áram fejlesztésével végzik a zavaros vízben. Nevüket a papagájokhoz hasonló lekerekített fejük miatt kapták. Növényekkel és algával táplálkoznak.
A táplálékot garatuk kétoldalán található zacskókban gyűjtik ahonnan a garatfogaik segítségével kásává zúzzák őket. Rágás közben a szájuk mozgása a kérődző emlősállatokra emlékeztet.

 

 

Amur

amur
Leírás
Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.

Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.
 

 

Csuka

Csuka
Leírás
Lapos fejő őshonos ragadozóhal ami szinte valamennyi édesvízünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

 

 

Márna

Marna
Leírás
Nyílthólyagu halak rendjének pontyfélék családjába tartozó halnem. A márna Európa számos édesvizében őshonos, számos példánya él még Ázsiában illetve a Távol-Keleten. Hazánk vizeiben két faja él, egyik a rózsás márna a másik a Petényi márna. A Petényi márna tiszta vizű patakokban él, nevét Petényi János Salamonról kapta. A rózsás márnától igen könnyű megkülönböztetni, mert a farok alatti úszója eléri a farok úszó vonalát.

Sebes folyású, oxigénben gazdag, mély vizeket kedveli. A teste izmos, nyúlánk és hengeres, oldalról enyhén lapított. A szája alsó állású 2 pár bajuszszállal és húsos ajakkal. Zöldesbarna a háta és zöldes-fehéres testén apró pikkelyek vannak. A hasa sárgásfehér, úszói vöröses színűek.

Az ún. márna szinttáj jellemzője a kavicsos aljzat, közepes átlátszóság, gyors áramlású szakaszok.

 

 

Paduc

paduc
Leírás
A pontyfélék családjába tartozó paducot áramvonalas, megnyúlt testéről, lekerekített orráról, egyformán ívelt hátáról és hasáról lehet megismerni. Alsó állású kicsi szája jelzi, hogy táplálékát az aljzatról szedegeti. Szeme viszonylag nagyok és erős szaruréteggel borított ajkai vésőszerűek. A közepes hosszúságú, magas hát- és a hasúszójának kezdete egybeesik. Mellúszója hosszú és farokúszója mélyen kivágott. Teste ezüstös csillogású közepes nagyságú pikkelyekkel, a mellúszói narancsvörösek. Háta feketészöld és a hasa fehér. Kitűnő látása van és kékes árnyalatú orrával érzékeny a szaglása. Télen is táplálkozik, ilyenkor a folyók mélyebb részeibe húzódik vissza. Csapatokban keresi táplálékát és a csapatok azonos méretű egyedekből állnak.

Folyóinkban (Tisza, Duna, Hernád, Sajó, Maros, Körösök stb.) őshonos, szinte mindenütt előfordul és különösen kedveli a gyors folyású oxigéndús részeket ahol a márnával békésen együtt él. Európában Skandinávia és a Brit-szigetek kivételével mindenütt megtalálható. A kemény aljú medrek fölött érzi jól magát és csoportosan tartózkodik a folyók mélyebb részeiben. Nyaranként a paduccsapat előszeretettel felkeresi a kőfalak melletti sekélyebb vizeket.

 

 

 

Csapó sügér

sügér
Leírás
Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt elöfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az alapszín zöldessárgától majdnem a feketéig terjed 5-9 sötétebb függőleges csíkkal az oldalán amik kitűnően elrejtik a nádasban és a vízinövények között. A hasúszók jellegzetes tüskét alkotnak. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl. a süllőtől. Eredetileg édesvízi hal de megtalálható a tenger öblökben is a félsós vizekben. A fiatalok kisebb csapatokba verődnek az idősebbek magányosan élnek mivel a raj az idők folyamán természetes úton egyre inkább megfogyatkozik.
 

Süllő

Sullo
Leírás
Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.

Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllőnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol.

Egészen az 1700-as évekig arról spekuláltak, hogy a süllő valami hibrid fajta, a csuka és a sügér keveréke lehet. Ezért adta neki a svájci zoológus Gessner az 1500-as években a Lucio-perca nevet ami "csukasügért" jelent. A leírásában többek között a következőt olvashatjuk: "Ennek a különleges német halnak a feje egy csukáé de a testének többi része meg egy sügér". A tudományos nevét nem régen cserélték le Stizostedion lucioperca-ról Sander lucioperca-ra.

A süllő elterjedt fajtája hazánkban a Kősüllő

 

 

A mappában található képek előnézete halak


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.